Erdei Vándortábor
2020
Iskolánk egy huszonhat fős csapata csodálatos hetet töltött el a Börzsönyben Erdei Vándortábor keretében július 5-e és 11-e között.
Szombaton, a tábor első napján a tábor elfoglalása után a Bárány-bércre kapaszkodtunk fel. Csodás kilátásban volt részünk. Ekkor még csak ismerkedőben voltunk a tábori ágyakkal és azzal, hogy nem is olyan természetes, hogy mindig a közelben érhető el a fürdőszoba.
Vasárnap sokakat elgondolkodtatott a kérdés, hogy "miért megyünk fel egy hegyre, ha utána egyből lejövünk?!" Azt gondolom, hogy a látvány a Kőszirtről igazolta Attila bácsi állítását: "Mindig megéri!" Diósjenőről Pénzására 10 km-et gyalogoltunk. A szintemelkedő jól elfárasztott mindnyájunkat.
Hétfőn reggel arra ébredtünk, hogy csodálatos dolog az erdő közepében egy telepített táborhelyen lakni, de azért többen gondolták úgy, hogy egy éjszaka elég volt az élményből. Ezen a napon is váltottunk táborhelyet Pénzásástól Kútberekig vándoroltunk. Közben Drégely várához másztunk fel, ahol mi is koptathattuk azokat a lépcsőket, amelyet az érkezésünkkor napra pontosan 468 éve a vár ostromakor maga Szondi György is koptatott. Életre szóló élmény nyújtott mindez.
Másnap Drégelypalánkon volt szerencsénk megnézni két kisfilmet Drégelyvárról, majd a Szondi Kiállítóteret végig járni.
Aznap is várt ránk a természet, ugyanis a Honti-szakadékot jártuk körbe, és még volt erőnk megtenni egy nagyobb emelkedő szakaszt.
Többen megfogalmaztuk, jó volt Kútbereken, hogy beengedtek a turistaházba. Szalonnasütéssel és egy hatalmas focibajnoksággal ünnepeltük ezt meg. Felemelő élmény volt együtt lenni, mert ekkorra egy valódi közösséggé formálódtunk, ahol mindenki sütött szalonnát, beállt focizni, koccintott a tűz felett (persze szigorúan teával) és kacagott este a szobában.
Szerdán Kútberekről Bernecebarátiba vezetett a rövidnek éppen nem mondható utunk. Ekkorra már olyan természetesen vándoroltunk, hogy énekelgetve fel sem tűnt, hogy két órával hamarabb érkeztünk a bernecebaráti szállásunkra.
Este vadlesre mentünk, ahol a szemfülesebbek rókát is láttak, de azért egy őzgida mindenkinek megmutatta magát.
Csütörtökön a biciklié, illetve a kisvasúté volt a főszerep. Mi már azt is elmondhatjuk magunkról, hogy voltunk konvojként autós felvezetéssel kísérve.
Záróesténken a tábortűz körüli játék és tánc örvendeztetett meg. Közös siker volt a táncolás, mert kölcsönösen tanítottunk egymásnak valamit. A gyerekek is nekünk, de mi is nekik.
Pénteken nehezen bár, de búcsút vettünk egymástól, de előtte mindenkit hivatalosan is erdei vándorrá fogadtunk, s megbeszéltük, hogy szeptemberben tartunk egy afterpartyt, s felkapaszkodunk a Csóványosra. Most már arról is büszkén számolhatunk be, hogy ez is megvalósult, ugyanis az utolsó őszi napsugarakat kihasználva felkapaszkodtak a Csóványosra. A Csóványos a maga 938 méterével a Börzsöny legmagasabb pontja. A kilátóból csodás kép tárult elénk a Dunakanyartól egészen a felvidéki hegyeinkig. Nagy büszkeség, hogy a túrát mindnyájan teljesítettük. Egy vetélkedő keretében még fel is idéztük a nyári tábor legjobb eseményeit és mindenki beszámolt a legkedvesebb élményéről. Bizton állíthatjuk, jövőre folytatjuk!
A tábor szervezői: Ida néni, Éva néni és Attila bácsi
Galéria
